Amit a gyerek nem tanul meg tőlünk, azt később nehéz pótolni – az önkontroll és a stresszkezelés szerepe

Fel van öltözve. Mégis didereg. Kabát van rajta, sapka a fején, sál a nyakában. Mégis azt mondja: "Fázom."

A "trauma" szó ma már szinte mindennapos: gyakran halljuk, hogy egy rajzfilm "traumatikus volt", vagy hogy egy nehéz nap "traumatizálta a gyereket". Fontos azonban tisztán látni: nem minden felkavaró, ijesztő vagy kellemetlen élmény trauma.

Mi az a meltdown valójában? Mit tehetünk és mit ne tegyünk, ha jön a 'vihar'.

Az emberi szervezet csodálatosan van programozva: ha veszélyt érzékel, azonnal életbe lép a "harcolj vagy menekülj" ("fight-or-flight" ) üzemmód, hogy megvédjen minket. Ez a reakció régen szó szerint az életünket mentette meg.
De mi történik, amikor ez az állapot nem múlik el, hanem állandósul – amikor a tested és az elméd folyamatosan készenléti...

A "trauma" szót gyakran használjuk balesetekre, veszteségekre vagy nehéz életeseményekre. Coachként én is sokszor találkozom azzal, hogy a klienseim életében ott húzódnak a múltbeli sebek, amelyek megnehezítik a jelenben való boldogulást.

A legtöbb szülő szeretné, ha gyermeke szabadon, boldogan és önállóan nőne fel. De vajon hol van a határ a szabadság és a felelőtlenség között? Miért van szükség szabályokra és keretekre már kisgyermekkorban is – és hogyan lehet ezeket jól kialakítani?

Szünidei béke – nyár gyerekkel, kevesebb konfliktussal

Amikor elolvastam Svetlana Hmelj "Egyszer majd születik egy fiam" című írását, mélyen megérintett. Pontosan azt a belső feszültséget ragadja meg, amit sok szülő hordoz: a vágyat, hogy mindent jól csináljunk – sőt, tökéletesen. Coachként és szülőként is azt látom, hogy ez a törekvés gyakran inkább eltávolít bennünket önmagunktól és a gyerekeinktől....