Tökéletes szülő nincs – és ez így van rendjén!
Amikor elolvastam Svetlana Hmelj "Egyszer majd születik egy fiam" című írását, mélyen megérintett. Pontosan azt a belső feszültséget ragadja meg, amit sok szülő hordoz: a vágyat, hogy mindent jól csináljunk – sőt, tökéletesen. Coachként és szülőként is azt látom, hogy ez a törekvés gyakran inkább eltávolít bennünket önmagunktól és a gyerekeinktől. Ezért választottam ezt az írást: mert segít szembenézni azzal, amit sokan nem merünk kimondani – hogy a "jó elég" néha épp elég.
📖 Az egész novellát itt olvashatod teljes terjedelmében:
https://lirikus.blogspot.com/2019/01/svetlana-hmelj-egyszer-majd-szuletik.html
"Egyszer majd születik egy fiam" – írja Svetlana Hmelj keserédes humorral, és már az első mondattal megpendít bennünk valamit: a vágyat, hogy szülőként mindent másképp csináljunk. Jobban. Tudatosabban. Hibátlanul. De vajon létezik-e ilyen?"
A tökéletesség illúziója
Amint megszületik a gyerekünk, egy láthatatlan versenybe csöppenünk bele: "Jól csinálom?" – kérdezzük magunktól naponta harmincszor. Olvasunk, kérdezünk, fejlesztünk, nem kiabálunk (vagy ha igen, utána bocsánatot kérünk). Képeslapra illő gyerekkort szeretnénk nyújtani – ami mentes a hiányoktól, a megfelelési kényszertől, a gyerekkori sebek újratermelésétől.
De minél jobban igyekszünk tökéletesek lenni, annál nagyobb a nyomás. És minél jobban igyekszünk kímélni őket, annál jobban félünk: Mi van, ha mégis elrontunk valamit?
Háromféle szülő, egy közös végkimenetel
Hmelj novellája háromféle szülői hozzáállást mutat be, amelyek egytől egyig "jó szándékúak":
A nyomást gyakorló szülő, aki a biztos jövőt akarja megteremteni a gyermekének ("Tanulj matekot, hogy ne call-centerben köss ki!").
A teljes szabadságot adó szülő, aki nem akar beleszólni ("A boldogság a fontos, válassz, amit akarsz!").
A kivonuló szülő, aki szeretne minden elvárástól mentesen csak szeretni ("Menj apádhoz, én nem akarok tanácsokat adni.")
A végeredmény mindhárom esetben hasonló: a gyerek felnő, és nem azt érzi, hogy jól szerették. Mindegy, mit csinált a szülő – valami úgyis "hiányzott".
Mitől jó egy szülő?
Az biztos, hogy nem a hibátlanságtól. Nem is a tökéletes kommunikációtól, és nem attól, hogy mindig tudja a választ. Hanem attól, hogy jelen van. Elérhető. Őszinte. Meg tudjuk mondani: "Nem tudom, mi a legjobb, de itt vagyok veled."
A tökéletes szülő mítosza olyan, mint a tökéletes test, a tökéletes karrier, a tökéletes párkapcsolat – nem létezik. De létezik az elég jó szülő: aki figyel, javít, kapcsolódik, és vállalja a hibáit.
A gyereked nem egy projekt – hanem egy ember
Talán ez a legfontosabb mondat, amit a cikk végére hagyhatunk. Nem tudjuk "kiképezni" boldog felnőtté a gyerekünket. De mellette lehetünk, amikor keresgéli önmagát, amikor dühös ránk, amikor hibáztat, vagy amikor egyszer csak megérti: mégiscsak szerették.
És ha a pszichológusánál ülve majd előkerül a nevünk, az rendben van. Az azt jelenti: fontosak voltunk. És lehet, hogy egyszer majd azt is elmondja: "A maga módján… anya vagy apa jó volt hozzám."
Ha úgy érzed, túl nagy a nyomás a szülői szerepben, szívesen beszélgetek veled róla. Hol kezdenéd el a változást?
Keress bizalommal:
Mészáros-Sipos Laura – FocusPont
elakadás szakértő & gyermekfejlesztési tanácsadó, pedagógus