Mi nem trauma? – Mit érdemes tudni gyerekek kapcsán
A "trauma" szó ma már szinte mindennapos: gyakran halljuk, hogy egy rajzfilm "traumatikus volt", vagy hogy egy nehéz nap "traumatizálta a gyereket". Fontos azonban tisztán látni: nem minden felkavaró, ijesztő vagy kellemetlen élmény trauma.
Ahogy Peter Levine mondta: "Minden traumatikus esemény stresszes, de nem minden stresszes esemény traumatikus". Tehát minden, ami traumatikus, stresszes, de nem minden stressz trauma.
Egy gyerek életében rengeteg olyan helyzet van – veszekedés a testvérrel, rossz jegy, óvodai konfliktus, hangos film – amely érzelmileg megterhelő lehet, de ezek nem okoznak tartós pszichés sérülést
Mikor nem beszélünk traumáról egy gyereknél?
Egy élmény nem tekinthető traumának, ha hosszú távon igaz rá, hogy:
- Nem korlátozza a gyereket: nem rontja az önbizalmát, a kapcsolódóképességét vagy a cselekvését. Lehet, hogy elsírja magát vagy megijed, de utána visszatér a megszokott működéséhez.
- Nem uralkodik el rajta tartósan: a szomorúság, félelem vagy düh természetes, de ha ezek idővel oldódnak, és a gyerek visszanyeri az egyensúlyát, akkor nincs szó traumáról.
- Nem alakít ki kényszereket: nem kezdi túlkompenzálni magát (például "mindig jó kislánynak kell lennem"), és nem válik túlzottan visszahúzódóvá csak azért, hogy elfogadják.
- Megmarad a kíváncsisága, örömre való képessége: továbbra is képes magától játszani, nevetni, rácsodálkozni a világra.
Mit jelezhet, ha mégis gond van?
Ha egy gyereknél tartósan megjelennek az alábbiak, akkor az már utalhat mélyebb, be nem gyógyult érzelmi sebre:
- állandó megfelelési kényszer
- szokatlanul erős visszahúzódás vagy agresszió
- fokozott szorongás bizonyos helyzetekben
- nehézség kapcsolódni másokhoz
- túlzott kontroligény vagy éppen teljes tehetetlenség
Ilyenkor nem feltétlenül egyetlen "nagy esemény" húzódik meg a háttérben.
Sokszor hosszan fennálló érzelmi hiány, a biztonságos kapcsolódás sérülése vagy egy tartós stresszhelyzet vezet a traumaállapothoz.
Szülőként mit tehetünk?
- Adjunk teret az érzéseiknek – ne bagatellizáljuk: "Ugyan már, ez semmi."
- Segítsünk megnevezni, ami bennük zajlik – "Megijedtél? Csalódott vagy?"
- Mutassunk stabil, megnyugtató jelenlétet – a gyerek a felnőtt idegrendszeréből szabályozódik.
- Legyenek kiszámítható rutinok, amelyek biztonságot adnak.
A jó hír: a gyerekek rendkívül rugalmasak. Ha van mellettük egy érzelmileg elérhető, támogató felnőtt, akkor a legtöbb nehéz élményt stresszként és nem traumaként fogják megélni – és képesek is lesznek továbblépni belőle.
Fontos! Ha úgy látod, hogy a gyerekednél trauma alakulhat ki, vagy a fentiek közül több jel tartósan fennáll, érdemes szakember segítségét kérni – minél korábban, annál könnyebben támogatható a gyógyulás.
Mészáros-Sipos Laura - FocusPont
Személyiségfejlesztő coach & Gyermekfejlesztő mentor