A belső csaló árnyékában

A belső csaló árnyékában:
Az imposztor-szindróma tudománya

   Sokan élik át azt a bénító érzést, hogy sikereiket csupán a szerencsének vagy a véletlennek köszönhetik. Hiába a diploma, az előléptetés vagy a pozitív visszajelzés, a belső hang azt suttogja: "Nem vagy elég jó, és hamarosan mindenki rájön az igazságra." 
 Ezt a jelenséget a pszichológia imposztor-szindrómának nevezi.

Mi történik az elmében?

A fogalmat először Pauline Clance és Suzanne Imes pszichológusok írták le 1978-ban. Eredetileg úgy gondolták, hogy ez csak a sikeres nőket érinti, de a későbbi kutatások bebizonyították, hogy nemtől és foglalkozástól függetlenül bárkinél megjelenhet. A becslések szerint az emberek mintegy 70 százaléka átéli ezt az állapotot legalább egyszer az élete során.

Tudományos szempontból ez egy kognitív torzítás. Az érintett képtelen internalizálni, azaz belső tulajdonságként megélni a saját sikereit. Míg a kudarcokat azonnal saját alkalmatlanságuk bizonyítékaként könyvelik el, a győzelmeket külső tényezőknek (például a jó időzítésnek vagy a kapcsolatoknak) tulajdonítják.

Az ADHD és az imposztor-érzés kapcsolata

   A modern kutatások szoros összefüggést mutatnak az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) és az imposztor-szindróma között.

ADHD-s agyban a végrehajtó funkciók összehangolása gyakran akadályokba ütközik, ez pedig kiszámíthatatlan munkatempót és belső káoszt eredményezhet.

 Amikor egy ilyen munkafolyamat végén mégis kiváló eredmény születik, az egyén úgy érzi, a siker nem a tudásának, hanem egyfajta "trükközésnek" az eredménye. A környezet dicsérete ilyenkor nem örömet, hanem szorongást vált ki, hiszen növeli a jövőbeni elvárásokat, amiknek az illető szerint lehetetlen lesz újra megfelelni. 

A teljesítmény kényszere

Az imposztor-szindróma gyakran vezet két véglethez a munkavégzésben:

1. Túlkészülés: Az illető ötször annyi energiát fektet egy feladatba, mint amennyit az igényelne, csak hogy elkerülje a lebukást.

2. Halogatás: A kudarctól való rettegés miatt az utolsó pillanatig halasztja a kezdést, így a siker esetén mondhatja, hogy "csak a véletlen műve volt", kudarc esetén pedig van kifogása.

Út a felismerés felé

A tudomány jelenlegi állása szerint az imposztor-szindróma nem betegség, hanem egy tanult válaszreakció, amely megváltoztatható. Ebből a belső szorongásból többféle kiút is létezik: a kognitív viselkedésterápia segíthet a gondolatok mélyebb feltárásában, míg az ADHD-specifikus coaching gyakorlati stratégiákkal és az önelfogadás erősítésével támogatja a mindennapi fejlődést.

Az első lépés a tények és az érzések szétválasztása. Érdemes listát írni az elért eredményekről, és tudatosítani, hogy a szerencse mellé minden esetben szükség volt egyéni erőfeszítésre is. A hiteles visszajelzések elfogadása és a sorstársakkal való beszélgetés jelentősen csökkenti az elszigeteltség érzését.

A siker elismerése nem önteltség, hanem a valóság reális érzékelése. Az imposztor-szindróma leküzdése lehetővé teszi, hogy a teljesítmény ne szorongást, hanem valódi elégedettséget okozzon.

Írta:
M. Sipos Laura
Integratív pedagógus & coach